„Korunk hősnője vékony, mint a cérna, tekintve, hogy nullaszázalékos joghurton és műanyag müzlin él, bár igaz, ami igaz, szereti a bonbonokat is. Tizenkilenc évesen már vannak ősz hajszálai, de sebaj, mert így legalább naponta tudja váltogatni a hajszínét. Soha nem fakul ki a pulóvere, és nincs az a folt, amit ő ki ne tudna venni a munkásruhából. Esténként négykézláb mászik a bárpulton - hol egy üveg sör, hol az azt kortyolgató jóképű férfi után. Ha hazamegy, mindent szanaszét dobál, még sincs soha rendetlenség nála. Nem vízköves sem a fürdőszobája, sem a mosógépe, és ha vacsorát készít, azt hozzávetőlegesen másfél perc alatt teszi, ami annál is könnyebben megy neki, mert például a retkek maguktól ugranak a tálcájára. Imádók sorakoznak az erkélye alatt, és vetik magukat az autója elé. Ha van gyereke, az gyönyörű, és rendszerint a vécé közelében játszik. Elképesztő gyakorisággal zuhanyozik, mégsem száraz a bőre. Gyakran fáj a feje, a gyomra, a lába, de olyankor bekap valami pirulát, és a baj fél perc alatt megszűnik. Csak kétféle időjárás létezik körülötte: vagy ragyog a nap, vagy zuhog az eső. Az előbbiben boldog, de az utóbbiban sem fázik meg, és nem megy tönkre a frizurája...”
(Hulej Emese)