"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem
ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is
jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem
ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél.
Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt
nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd
fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja
be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott
semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem
szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem
jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt
vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
(Henry Scott Holland)