"Bementem édesapámhoz elkeseredve és mondtam, hogy apuka,
azt mondják, csúnya vagyok, buta vagyok, tetves, rühes.
Apám végighallgatott és azt mondta: Nem baj, én nagyon szeretlek.
Olyan mintát kaptam, mely szerint nem a szépség, az ész
a fontosak, hanem valami egészen más. És az, hogy mit
hogyan mondunk. Persze mondhatunk sok mindent,
nem kell félni, hogy melyik szavunk hova esik és mi
lesz belőle, de amit szívből mondunk, az tényleg belehullik
a lelkünkbe, mint egy mag. Ilyen vagy, olyan vagy,
nem számít, ha mindeközben szeretnek."
(Polcz Alaine)